Szponzorált tartalom

Nem tudtam eredetileg miről van szó, mert olyan szerencsés közegből jövök, hogy nem asszociálok olyasmire semmiről, mint az alkoholprobléma. Főleg, mert nálunk a családban (vallási okokból) senki sem iszik… Mikor hallgattam a Youtube-on egy videót, amit magától dobott be nekem a videómegosztó, meglepődtem amikor először hallottam a szőci Családi Felépülési Központról!

A „Családiból” másra következtettem volna, de aztán velem is szembejött a valóság az ottani beszélgetésnek köszönhetően: Magyarországon rendkívül sokan menekülnek a problémás életük következményei elől az alkoholfogyasztásba. Pedig ez nemhogy nem menekülés, hanem a dolgok súlyosbítása általában.

Az egyik legelismertebb alkohol elvonó intézményről a felepulok.hu oldalon olvashattok ti is, ha több érdekelne. Én pedig, mivel tényleg az én közegemtől (más problémákkal ellentétben) ez a problémagóc tényleg az ismeretlenség homályának távolságában volt, a gyógyultak beszámolóit kezdtem el olvasni, mert az volt a legérdekesebb.37 éves ember névtelen beszámolójától 57 éves emberéig több korosztálytól is elolvashattam ott, amit írtak. Ez pedig megint ráébresztett valamire: nem igaz, hogy csak a „régi világban” szocializálódottak menekülnek az alkoholba rendszeresen. Mert régen persze az nagyon is „mainstream” dolog volt… De még mindig lehet ez probléma tehát már 40 éves kor előtt is (a gyógyult, aki írta, már a gyógyulása pillanatában lehetett 37, tehát még korábban kezdett inni). Az egy dolog, hogy mi, a külföldről származó családom szokásrendszere miatt nem iszunk, de azt hittem, a fiatalok körében amúgy is más már a kiút keresésének módja. Mert rengeteg dolog juthat az eszükbe, a gondok feledésére. Ez is tévedés! Magyarországon kultúrája van az alkoholnak, ezért sokan már idő előtt megtapasztalják, hogyan segít az ital gyors átmeneti bódultságot előidézni, szóval figyelni kell mindenkire, aki túl gyakran nyúl a pohárhoz, vagy az üveghez, és ráadásul tudható, hogy magánéleti gondijai vannak például.

Ilyen általános dolgokban is segít eligazodni az életben a felepulok.hu, pedig már sokkal későbbi fázisokban van rájuk többnyire szükség… Konkrétan, az alkohol elvonó intézmény berkein belül a következő módokon segített, alaposan kidolgozott szakmai programjával eddig másokon: valaki azt írja, hogy maga is már csak a „Felépülőknél” szembesült a betegsége súlyosságával. És, hogy bizony neki is a környezeti hatások tettek be anno, de attól még kell a segítség, mert az ember nem magát hibáztatja. A 28 napos felépülési program a „Felépülőknél” nagyon komoly utazás, amit végigkísér a szakmaiság is. Minden, amit követelményként a szakmaiság megkövetel! Komoly szakemberek biztosítanak lehetőséget a betegség lényegével való szembesülésre. Másvalaki arról ír, hogy visszaszerezte az élete feletti irányítást, amihez „csak” az kellett kezdő lépésként, hogy szeretetteljes közeg ölelje körül és odafigyeljenek rá. Sokan térnek ki rá, hogy „új életet kaptak”, mert visszaszerezték végre a kontrollt. Nekem az jött le, ez úgy értendő főleg, hogy kap az ember egy esélyt arra, hogy előröl kezdjen mindent. Hisz, amikor már egyszer ennyire szétcsúszott valami, akkor akaratlanul is az van bennünk a gyógyuláskor: újra kell kezdeni felépíteni a legtöbb dolgot! De, ezt az újrakezdést az alkohol elvonó intézményből való távozáskor arra is felhasználja bárki, akinek ez a legfontosabb, hogy újra megélhesse azokat a dolgokat, amiket azért veszített el, mert elvesztette önmagát is. Nincs itt semmi ellentmondás. Egy csomó dologban megint meg kell találni a hangot, mondjuk a családtagokkal, és amikor sikerült, érezni fogjuk, hogy mikor volt még igazán jó az életünk, és oda akarunk visszatérni, ha már képesek vagyunk rá.

Az előbb imént általam emlegetett szakmaiságot mutatja a 120 órányi csoportmunka, 48 óra egyéb program, 34 óra természetlátogatás, és vannak a bentlakás alatt is tematikus családi napok, továbbá. Szóval komplex a dolog. Úgy tűnik nekem, hogy egyszerre intenzív, mégis pihentető. Olyan jókat írnak arról a közegről, ami a felépülési program helyszínén rendelkezésre áll, hogy szinte vágyik oda az ember. Csak annyit lehet kívánni, hogy ne ilyen ügyben jusson el valaki ilyen kellemes, zártabb kis falvakba, ahol ki lehet kapcsolni az agyat, és meg lehet szeretni újra az életet. Az életet, amit tetszik, vagy nem tetszik, de eldob az, aki hagyja, hogy maga alá gyűrje az alkohol! Ne hagyjátok, nem az én dolgom „téríteni”, de alkohollal sosem élő emberként látom, hogy ez indokolatlan felelőtlenség. Legyen meg nélküle mindenki, aki megteheti. És elég baj, hogy a szokásaink miatt annyiszor kell „koccintani” például. Én ezen is változtatnék… Ha viszont megtörtént a nagyobb baj, a legjobb szakemberek a felepulok.hu-n vannak!!!